Tajvan, a magyar sikerszigetCsodálatos sziget, ezüstös stranddal Velünk ébredt Kaohsiung. Gépünk hajnalra ért a dél-tajvani városba, ahol a hosszú repülôút után nyitogattuk szemeinket az új világra. A repülôtértôl a szállásunkig csodálkozva figyeltük a számunkra ismeretlen falakat, hatalmas háztömböket, a szemünk elôtt vágtázó reklámokat kínai, mandarin írásjelekkel. Két hétre minden kis utcába, minden lakásba, minden szobába, minden tajvani szembe beköltözik a sport olimpián túli világa. És mostmár itt vannak a magyarok is, elsô körben a szumósok és a testépítôk delegációja, ritmikus gimnasztikázónk és ejtôernyôsünk, valamint a csapatvezetés és az ötfôs médiacsapat érkezett meg a 2009-es Világjátékok helyszínére. 11 Sétálunk egy külvárosi utcán, egy édesapa két ébenfekete hajú kislányával asztalt barkácsol. “Welcome to Kaohsiung!” – mosolyog felénk. Már az elsô napon önkéntesek hada nyüzsög körülöttünk. Korán érkeztünk, mindannyiunkra jut legalább öt lelkes animátor a sajtóközpontban. A kényszer legkisebb jele sem látszik rajtuk. Tudják, mit képviselnek, kényszeredetten mosolyogva, bocsánatot kérve, de határozottan mondanak nemet, ugyanakkor madarat lehet velük fogatni, ha sikerül teljesíteniük egy kívánságunkat. Szeretnek minket, és ez már elég ahhoz, hogy ne érezzük idegenül magunkat. Az akklimatizálódásból kora délután ébredve kihúzzuk szobánk függönyét, de egy másik függönnyel, az ömlô esôvel találjuk magunkat szembe. Este megnyitó. Vajon hosszú hónapok készülôdését teszi tönkre éppen a víz, mely a tajvaniak legjobb barátja és persze legnagyobb ellensége? Felhôszétlövô rakéták itt nincsenek, csak a remény. Ez most elég. A vihar továbbáll, a víz pedig pára formájában marad az ünnepségre. A busz nyugodt döcögése után óriási hangulatváltozás: a jármûrôl leszállva hatalmas nyüzsgés fogad minket a Világjátékok központi stadionjánál. Egy önkéntes pattan elénk, már rohan is velünk az arénába, ahol aztán hamar megtaláljuk a helyünket. A lépcsôket, szektorokat, széksorokat figyelô, földre szegett tekintet aztán kitárul a monumentális létesítményre. Ez hát a híres aréna, melyet kifejezetten erre az alkalomra építettek. Elô az útikönyvet; tervezôje a világhírû japán építész, Tojo Ito, negyvenezer nézô befogadására képes, és ami a világ többi stadionja elé helyezi: a tetôre helyezett napelemekkel mûködik. Itt éreztük meg elôször a tajvaniak számára hatalmas tétet. A remekül sikerült 2008-as pekingi olimpiához mérten is bizonyítani szeretnék: az ország léptékének megfelelôen ôk is tudnak nagyot alkotni. Ennek egyik szimbóluma volt a stadion, és talán éppen ezért emlékeztetett kissé a kínai fôvárosban felépített Madárfészekre.

Fényképezte

Vörös Nándor

Szerzői jogok

Az oldalon található fotók szerzői jogvédelem alatt állnak (Szjt.1999.LXXVI.törv.). A fotók bárminemű felhasználása, módosítása, másolása tilos, a szerző engedélye nélkül.